Mindenki életében az első mindenből a legmeghatározóbb, a legizgalmasabb, ilyen módon a legfontosabb. Nem voltam én sem ezzel máshogyan. A CIS Wellness keretein belül a tegnapi napon éltem át első, önálló, ha úgy tetszik "fellépésem". Habár más okok miatt a szokásos rástresszelésem elmaradt, azért a megjelenés előtti időszakban már elkezdtem izgulni. Reggeltől ott voltunk, 9 órára mentünk. Tudtam, hogy debütálásunk 15:30-kor lesz. Megkaptunk az információt nagyon kedves házigazdáinktól, hogy hol lesz a megjelenés, majd kaptunk egy szép árnyas részen egy asztalt, padot, ahol tudtunk várakozni, az esetleges érdeklődőkkel beszélgetni. Shelldon a legtöbb ember szívét már akkor elrabolta. :) Nyilván egy kutyus az állatkertben, habár egyáltalán nem megszokott jelenség, mégsem akkora figyelemnek örvend, mint mondjuk egy majom, vagy egy bömbölő oroszlán. :)
Fellépésünk előtt kb. 1 órával elkezdett dörögni, fújni a szél. Igazság szerint azt hittem ott szakad majd le az ég. Aztán színre léptünk végül. Megmutatták, hogy hogy működik a hangosítás. Kaptam szép vezeték nélküli kihangosítót a fejemre. Közben jött egy-egy érdeklődő, akivel megbeszélhettük kutyusuk esetleges problémáit, esetleg további lépésekről beszélgettünk velük.
Aztán elérkezett a "várva-várt" pillanat. Csodálatos módon kisütött a napocska, és kezdhettem. Bemutatkoztam, és belekezdtem kis mondókámba. Elmeséltem, hogy miért is lettem terápiás kutyamasszőr. Hogy volt egy drága kiskutyám, aki egyik napról a másikra lebénult, majd egy hetes szaladgálás után derült csak ki egy nagyszerű orvoscsapat segítségével, hogy egy csúnya autoimmun betegségben szenved, amelyről a jó hír az volt, hogy megfelelő fizioterápiás, masszázsterápiás, hidroterápiás és mágnesterápiás kezeléssel megmenthető. 1,5 hónap volt, de megérte, Fifike lábra állt.
Aztán meséltem a kutyamasszázs mibenlétéről, hogy miért jó ez, kinek ajánlott, kinek nem ajánlott. És még be is mutattam egy rövid masszázsfolyamatot a kiegészítővel, hogy mire kell figyelni közben.
Megmondom nagyon őszintén, hogy nagyon büszke voltam magamra, hogy nem ájultam el, nem csuklott el a hangom. 30 percet úgy tudtam beszélni erről az egészről, ahogy szerintem még soha. Úgyhogy nem tudom (vagy igen :) ), hogy honnan jött ez az erő, de jött. A rendezőnek nagyon tetszett a "műsor", mondta hogy nagyon szereti ezeket a tartalmas előadásokat, és megbeszéltük, hogy a legközelebbi rendezvényükre is nagyon szívesen elmegyünk.
